Amikor a fiam berobbant az életünkbe, mivel nem tervezett gyerek volt és nagyon meg is lepett minket, teljesen a feje tetejére fordította az életünket. Persze nagyon örültünk neki, szó sincs ennek az ellenkezőjéről, de azért nagyon gyorsan és nagyon nagy energiákkal át kellett alakítani számtalan dolgot az életünkben. Rengeteg szépséget és nehéz helyzeteket is hozott nekünk az, hogy ilyen gyorsan családdá váltunk és felelősek lettünk egy kicsiny életért. Persze meg is rémültünk ettől a kezdetekkor, később azonban már amikor a karjainkban tartottuk éreztük, hogy nem lesz gond, mindent megtettünk azért, hogy jó helye legyen nem csak a gyerekünknek, hanem az egész családnak, és ha nagyon szeretjük, minden igyekezetünkkel vigyázunk rá és jó példát mutatunk neki, akkor nem igazán lehet olyan baj vagy probléma, amit ne tudnánk kijavítani.
Ma már a fiam tizenhat éves. Hihetetlen gyorsan elrepült az idő. Emlékszem, amikor még egy-egy szülinap vagy névnap előtt azt találgattuk, hogy mit vegyünk neki ajándékba, és a zenélő, zörgő, mozgó játékok voltak a kedvencei. Ma már teljesen máshogy zajlik ez is. Valahogyan mindig a tudtunkra adja, hogy mi az, aminek éppen akkor örülne. Persze nem nyíltan, had higgyük, hogy meglepetés lesz számára, de nagyon jól tudjuk, hogy az újság szándékosan marad nyitva a népnap előtt ott, ahol nyitva hagyja előttünk, és manapság már leginkább az extrembazar oldala marad nyitva mindig, egy-egy termékre speciálisan fókuszálva. Legutóbb például egy fülhallgató maradt megnyitva, amiből természetesen arra következtettünk, hogy ez egy tökéletes névanpi ajándék lesz számára. Biztos vagyok benne, hogy örülni fog neki, és abban is, hogy félig már felnőtt a kisfiunk. Ez pedig egyrészt nagyon nagy öröm másrészt viszont szomorúvá is tesz. De hát ez az élet rendje. Nincs mit tenni.